A HUNAGI LAPSI Csapat nevében Juhász Géza Péter részt vett a berlini ePSIplatform találkozón. Szakmai beszámolóját
minden az adatpolitika iránt érdeklődő figyelmébe ajánlom.
Február 18-án Berlinben került megrendezésre az „ePSI platform Berlin – Open Data: Apps for Everyone?” című rendezvény, melynek összefoglalója két rövid esetleírással kezdve olvasható ebben a cikkben.
Egy települési önkormányzat működéséhez, gazdálkodásának egyes szegmenseihez kapcsolódó adatbázisát, ill. a kapcsolódó szoftverek üzemeltetését magánvállaltra bízta. A tevékenység kiszervezésének szerződésébe gyakorlatilag semmi sem került bele annak vonatkozásában, hogy az érintett adatok, vagy azokból az említett szoftverek segítségével létrehozott hozzáadott értékű adatok tulajdonjoga kit illet, kit tekintenek a felek a továbbiakban az előbbi vagy az utóbbi adatok gazdáinak, ill. kit, vagy kiket az adatok kezelőjének. Rövid időn belül igazolódott, hogy a felvázolt helyzet komoly nézeteltérésekhez vezet a felek között.
Adott egy tömegközlekedési hálózat, melynek digitális térképi és ahhoz kapcsolódó adatai tekintélyes méretű és meglehetőségen komplex tartalmú adatbázist alkotnak. Alapját a különböző tömegközlekedési eszközök útvonalai, megállók koordinátái, nevek és leírások képezik. Állami és magán szervezetek sokasága a közlekedés szervezésétől kezdve, a helyhez kötött szolgáltatásokon át, marketing tevékenységhez, műszaki nyilvántartáshoz és további, több tucat cél érdekében vezet adatbázisokat. Miért alakult ki az a helyzet, hogy az említett adatbázisok alapját képező adatokat, azok változáskövetésével együtt a felhasználó szervezetek jelentős többsége, egymástól teljesen független, önálló rendszerben vezeti? Kinek kedvező ez és kinek nem? Érdemes ezen változtatni, s ha igen milyen gyakorlati lépéseket érdemes tenni ennek vonatkásában?
A fentebbi két kiragadott példa a magánkézben lévő -vagy legalábbis az adatok tulajdonjogát illetően vitatott- eredetileg állami költségvetési forrásokból létrejött adatbázisok, ill. a párhuzamosan vezetett informatikai nyilvántartások problémaköréből merít. Egyik, másik esetleg mindkét esetet áttekintve, néhány olvasóban felmerülhet a gondolat, hogy magyarországi, vagy legalábbis közép-kelet-európai példákról van szó. Számukra is értékes üzenetekkel szolgálhatott a berlini „Open Data: Apps for Everyone?” rendezvény, ahol többek között az is egyértelműen kiderült, hogy a közszféra információinak felhasználásához kapcsolódó, adott esetben az említett példákkal jellemezhető problémák minden uniós tagország számára tartogatnak kihívásokat. Az előbbi egyébként egy franciaországi, az utóbbi pedig egy német város példája.
A találkozó céljaként definiálták, hogy a közszféra információinak újrafelhasználásához, ill. a nyílt adatok témaköréhez kapcsolódóan olyan előadásokat hallgassanak a részt vevők, ill. olyan viták generálódjanak, melyek azon túl, hogy naprakész információk közlésével és a vélemények ütköztetésével segítik a területen való eligazodást és a különböző EU-s tendenciák nyomon követését, egyidejűleg jól mutassanak rá az újrafelhasználáshoz kapcsolódó piaci lehetőségekre.
A rendezvény délelőtti szekcióiban magán és állami vállalatok képviselői tartottak előadásokat, a délutáni blokkban pedig workshopok szerveződtek, melyek keretében a hallgatóság aktív közreműködésével néhány kijelölt szaktekintély vitatta meg a közszféra információihoz való hozzáférés lehetőségeit, akadályait, s a még kiaknázatlan lehetőségeket.
Az előadások és viták nem kizárólag a PSI (Public Sector Information) irányelvhez kapcsolódtak, bár az említett irányelv az aktuális tendenciák eredőjeként jelent meg. Fontos ugyanis, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2003/98/EK –tehát immáron 8 éve hatályban lévő- irányelve a közszféra információinak további felhasználásáról szól, s fő célja a tagállamok gyakorlatának megváltoztatása, a közvagyont képező információk üzletszerű hasznosításának lehetővé tétele. Elhangzott, hogy a tagállamoknak mindezt a hazai jogrendszerükbe kell(ett) építeni, melyet az Európai Bizottság megfelelési vizsgálat alá vet. Az ilyen jellegű vizsgálatok első köre 2008-ig lezárult, majd idén 2011-ben újabb követi. Elmondható, hogy bár a közszféra sok helyen „nem rajong” a PSI irányelvért, annak pozitív hatása mégis vitathatatlan.
Felhívták a hallgatóság figyelmét, hogy PSI irányelv számtalan kezdeményezés, projekt, portál és technológiai megoldás létrejöttét indukálta, melyek közül -a teljességre törekedés nélkül- az alábbiak emelhetőek ki:
Akcióterv, mely a lakosság és a vállalkozások bevonásával, e-kormányzati megoldásokon keresztül hivatott a közérdekű döntéseket segíteni. Fontos szerepet kap benne a köz és magánforrások összevonásában rejlő lehetőségek hangsúlyozása.
- Digital agenda for europe
Az Európai Bizottság 2010 május 19-én bemutatott Digitális menetrendje, melynek leginkább lényeges elemei az egységes digitális piac létrehozása, az interoperabilitás javítása, az internet iránti bizalom növelése.
- data.gov.uk (Opening up government)
Web-portál, melyről elsősorban közadatokat lehet Nagy Britannia vonatkozásában elérni
Egyértelmű, hogy a közszféra információinak - nemzetbiztonsági vagy más jól alátámasztható okoktól eltekintve- jogi vagy technológiai eszközökkel történő visszatartása az innováció és a gazdasági fejlődés gátja. Az érintett adatok és információk publicitása ugyanakkor kiemelkedő szerepet játszhat az államigazgatás iránti bizalom erősítésében, ill. a tagországok egyedi helyzetétől függően adott esetben, a jelentősen megcsappant bizalom felépítésében.
Több területen mutatkozik ésszerűnek az irányelv kiterjesztése, melyek közül az összehangolt licenszpolitika, a nyers adatok szolgáltatásának kötelezettsége, s a nyílt formátumok kérdései a legfontosabbak. Megfelelő meta-információkkal ellátott, könnyen kezelhető technológiai megoldásokkal kereshető és letölthető adatokra van szükség, melyek kapcsán mind a felhasználási, mind pedig az újrahasznosítási lehetőségeket jogilag maximálisan tisztázni szükséges. Határozottan különbséget kell tenni a nyers adatok előállítása, szolgáltatása és a hozzáadott értékű információszolgáltatás között.
A költségeket vizsgálva nagyon fontos különválasztani az adatok előállításának, publikálásának és újrahasznosításának költségeit, melyek között szükséges azonosítani a kormányzati, ill. magánszektor –mint költségviselő- szerepét. A előadók többsége szerint lényeges, hogy a kormányzati oldal fedezze a lehető legkevesebb költséget, s „amit lehet” már a magánszektorra szükséges bízni. Annak tényét viszont, hogy a magánszektor egyelőre korlátozottan használja ki a közszféra információiban rejlő lehetőségeket, nem lenne korrekt kizárólag az államigazgatás felelősségeként feltüntetni. A magánszektornak is törekednie kell arra, hogy érdekeltté tegye a közszférát, adatainak megosztásában. Kétségtelen, hogy sok, tagországonként is egyedi esetben ez meglehetősen problematikus, (pl. kataszteri adatok), de egyik féltől sem várható el, hogy önként vállalná a „lose-win” helyzet előbbi szeletét. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy konkrét üzleti modellt egyetlen előadó sem tudott megnevezni, ill. olyan „legjobb gyakorlat” részleteivel sem ismerkedhetett meg a hallgatóság, mely meggyőzően mutatta volna be a közszféra információinak hatékony üzleti felhasználását.
A rendezvény zárásával nem kerültek kőbe vésett ajánlások megfogalmazásra, nem született „kiáltvány”, csupán az elhangzottak, jelen cikkben felvázoltakhoz hasonló összegzésére került sor, bízva abban, hogy az összejövetel hozzájárult a közszféra információiban rejlő piaci és non-profit lehetőségek bemutatásához és kiaknázásához, a köz- és magánszféra közötti, témában releváns hatékony párbeszéd szorgalmazásához.
Juhász Géza Péter"
